PDAplus

A Samsung i8910 HD már megjelenése pillanatában felcsigázta fantáziámat, de az akkori, brutális ára elég jelentős elrettentőerőt képezett. Pár hete Alexno1 fórumtársunkkal a gyorsboltban megtapogattam egy példányt, de azon minden valószínűség szerint egy korábbi firmware verzió futott, mivel igen hektikusan működött. De érdeklődésem nem lanyhult, számost teszt elolvasása után most érkezett el az idő, hogy megismerhessem napjaink egyik legfejlettebb kézikészülékét.

 A készülékház nem sikeredett túl elegánsra, inkább egy visszafogottabb ázsiai stílussal jellemezhető. A kijelző körül körbefutó, túl hangsúlyos, ezüst szegély kissé gagyi hatást kölcsönöz az amúgy relatíve puritánnak mondható Samsung HD-nek. A készülékről a megjelenés óta jónéhány teszt készült, tehát nem érdemes megismételni azokat. Inkább azon dolgok kihangsúlyozása érdemel figyelmet, amik talán nem, vagy nem kellő fajsúllyal kerültek a tesztekben megemlítésre.

 A Samsung i8910 kialakításában bizonyos észszerűséget fedeztem fel, ami nem mindig jellemző napjaink csúcskategóriájú kézikészülékeire. Az előlapi, megfelelően nagyméretű hardvergombok (hívó-menü-hívásbefejező/bekapcsoló) kialakítása a könnyebb kezelhetőséget szolgálja. A microSD bővítőkártya kívülről helyezhető a készülékbe, így a navigációs szoftverek vagy komolyabb multimédiás fájlokkal desktopon feltöltött memóriakártyák cseréjéhez nem kell leszedegetnünk unos-untalan a hátlapot. Számumra plusz piros pontot jelent, hogy a kijelző és képernyőzár feloldása ügyes megoldással egy jobb oldali hardvergombhoz rendelt, mely rövid megnyomására kikapcsol a kijelző, hosszú megnyomására pedig újra életre kel. A készüléken 3, fedéllel lezárt nyílás található, az imént említett bővítőkártya nyílása a bal oldalon, a töltő- és adatkábel nyílása a jobb oldalon és a fülhallgató nyílása a készülék tetejének bal oldalán. Amiért említésre méltó a dolog az az, hogy a műanyag takarófedelek paszentosak, tökéletesen illeszkednek a készüléktestbe. Annak ellenére könnyen kezelhetőek, hogy mégis tartós használatra alkották meg őket. A készülékház kivitelének minősége, az illesztések pontossága jóval felülmúlja a HTC Touch HD-ét, a Touch Diamond2 és a Touch Pro2 színvonalának megfelelő. Az erre érzékenyebb lelkületűeket bosszantani fogja a készüléktest ujjlenyomat-gyűjtő kivitele, mely a ház teljes felületére jellemző.

 A nagyméretű, kapacitív, 3.7"-os, 360x640 pixel felbontású, AMOLED kijelző valami olyan élményt nyújtott számomra, mint amit az iPhone első kézhezvételénél éreztem. A Samsung HD kijelzőjéről sok mindent lehetne írni, de felesleges, ezt látni/megtapasztalni kell. A színek ragyogása és tömörsége leírhatatlan és elmondhatatlan, bár az utóbbi egy évben számos készülék megfordult hosszabb-rövidebb ideig nálam, ilyen minőségű kijelzővel eddig még nem találkoztam. A napfénybeni láthatóság is messze jobb napjaink felső kategóriás készülékeinek döntő többségénél, csak a Garmin PNA-k verik meg ezen a téren. Érintésérzékenysége kiváló, egyértelműen ujj- és felhasználóbarát működtetést tesz lehetővé. Az eltelt másfél napban rengeteget nyomogattam, nem okozott csalódást. A weboldalak legapróbb indítóikonjait is nagy biztonsággal kijelölhetjük ezen a felületen. ilyen egyértelmű vezérlést eddig csak az iPhone használatakor tapasztaltam.

A Samsung HD telefonos képességei jónak mondhatóak, ha jelentős termetét leszámítjuk. A hívások tökéletes minőségűek mind a hívó, mind pedig a hívott fél számára és ez a minőség BT fülhallgató használatakor alig csökken. Korunk elvárásainak megfelelően a BT fülest az első párosítás után már minden alkalommal automatikusan felismeri és elfogadja. Az első párosításra azonban a koreaiak érdekes megoldást találtak ki, a kijelzőn ujjunkkal kell a párosítandó készüléket a céleszközhöz a kijelző közepére húzni. Ez inkább csak látványelem, csak az érdekesség kedvéért, na meg mások okulására említettem meg. A dialer elfogadhatóan működik, a kontakt lista pedig számtalan adat bejegyzését teszi lehetővé.

Multimédiás képességek terén azt hiszem, a Samsung i8910 szélessávú internetes letöltési sebessége 7,2 megabit, ami viszont még ennél is meggyőzőbb, hogy 5,6 megabit a feltöltési sebessége. A 8 megapixeles kamera a mobil eszközöktől megszokott minőségtől eltérően, használható képeket készít.. A gyártó minden lehetőséget belegyömöszölt a repertoárba, tudunk címkézni, feliratozni, mappákba rendezni, természetesen megválasztva, hogy a képi fájlok a 8 GB-os Mass Storage-ba, vagy a memória kártyára kerüljenek.  Videók lejátszása terén képes DivX és XviD formátumokat tömörítés nélkül interpretálni. Felvételek készítésénél pedig a Samsung zászlóshajója 1280x720 pixeles felbontásra képes, ez megfelel a profik által használt 720p-ként ismert szabványnak. Az Omnia általt készített videók nagyméretű TV-k kijelzőin is megállják helyüket, azaz biztosítják azt a felhasználói élményt, melyet az átlagosan jónak ítélt videókamerák biztosítanak.

A Samsung HD symbiant futtat, hasonlóan, miként a Nokia 5800 vagy az N97. Tartottam attól, hogy vajon számomra milyen lesz érintőkijelzőn használni egy zárt operációs rendszert, de eddig kellemesen csalódtam. A kezelés és menüben-menüpontokon belüli navigálás a más szerkezeti struktúrától eltekinteve (nagyon nokiás), nem nagyon különbözik a winmo és android készülékek megszokottaktól. A jellegzetesen samsungos TouchWiz kezelőfelület számomra már korán sem tűnik olyan fapadosnak, mint azt az Omniában megtapasztalhattuk. Tudom, sokan nem szeretik, mert alapvetően eltér a winmo készüléken korábban megszokott felületektől. Szerencsére már alapból 2 féle kezelőfelület közül válogathatunk. Az egyik gyári ikonsor az Omnia ikonjainál megismert eléggé egyedi kivitelű, míg a másik egyértelműen a BlackBerry ikonsorának lenyúlását mutatja. Természetesen ez a letisztultabb látványelem az esztétikusabb. Az informatív kijelzők kedvelőinek külön desktop alkalmazást kell telepíteniük, mivel a Samsung i8910 official lehetőségei csak funkcionális (indítóikonok) és widgetek elrendezését biztosítja számunkra. Bár a menürendszer tagadhatatlanul nokiás, de kezelése és gyorsasága semmiben nem marad alul az általam korábban használt iPhone, HTC Touch HD, Touch Diamond2, T-Mobile G1 és HTC Hero kezelhetőségétől. Nagyon meglepett a boot-idő rövidsége is, hiszen a Samsung i8910 operációs rendszere a bekapcsolástól számított 19-23 másodpercen belül használatra kész, ami napjaink csúcskategóriás gépei között nagyon jó szintidőnek számít.

A szoftveres szövegbeviteli lehetőség szerintem minden tekintetben megállja a helyét. Mivel a készülékben gyárilag biztosított többek között a magyar nyelv választásának lehetősége, a billentyűzet is tudja szinte az összes létező karaktert. Ekkora képernyőn a virtuális billentyűzet és a kapacitív kijelző együttesen gyors gépelést tesz lehetővé, még akkor is, ha az ékezetes betűk elővarázsolásához külön fület és azon a három részre bontott ABC-nek megfelelően még egy opciót meg kell nyitnunk. Az Apple iPhone és a belőle kialakított  HTC Touch Input használata azért valamivel jobban kézreálló. Természetesen rendelkezésre áll a T9 szövegbeviteli támogatás is.

Idáig eljutva döntően csak pozitív élményekről, tapasztalatokról számoltam be, de most jön a feketeleves. A Samsung i8910 HD Achilles-ina a böngésző, pontosabban a böngészés közbeni felületkezelés. A görgetőrutin annyira fapados, hogy ezt még a 2004-es kiadású készülékek is felülmúlják napjaink szoftverfrissítései után. Ez a kapacitív kijelző nem rendelkezik multitouch képességekkel, azaz nincs lehetőségünk a többujjas vezérlésre. A HD böngészőjében vagy a hagyományos módon nagyíthatunk, vagy egy egyedi megoldás alapján, azaz a kijelzőre nyomott ujjunkat felfelé húzva nagyíthatunk, lefelé húzva kicsinyíthetünk. Ez a megoldás 2009-ben elfogadhatatlan, kár, hogy a koreaiak ezt nem tekintették kiemelten fontosnak egy multimédiás nagyágyúnál.

A Samsung HD üzleti készülékként is jól megállja helyét, hiszen gyárilag telepítve van a munkához szükséges szinte összes  üzleti alkalmazás, a dokumentumok megfelelő szintű kezelésétől kezdve, az adattömörítőn, konverteren át. Képes jó szinten megnyitni az összes általánosan használt fájltipust, így zsebirodának is megfelel, napjaink általános követelményeit figyelembe véve.

Számomra nagy csalódás, hogy az általam már régóta kedvelt Google Sync (Microsoft Exchange) nem fut a készüléken, a beépített RoadSync jelenleg még nem rendelkezik ezirányú képességekkel. Így a naptár-mail-kontakt szinkronizálás kapcsán el kell térnem eddig megszokott és jól bevált alkalmazásomtól.

Másfél nap alatt nem igazán tudtam meg többet a készülékről. A blog második részét egy hét gyakorlati felhasználói tapasztalat után adom közre. Nagyon kíváncsi vagyok a sok helyen beharangozott - meglehetősen hosszúnak tartott - üzemidőre, mely az AMOLED kijelzőnek, az optimalizált firmware-nek, és a Samsungoknál már korábban is megszokott, dinamikus belső processzor-vezérlésnek egyaránt köszönhető. Kíváncsi vagyok továbbá az egyedi levelező-rendszeri beállítások gyakorlati hasznára is, hiszen postafiókjainkat többféle metodika szerint szinkronizálhatjuk.

 Eddigi tapasztalataim döntően kedvezőek, a Samsung i8910 HD napjaink egyik legjobb kézikészüléke, amely korán sem a tesztekből elhíresült multimédiás képességei miatt egyedülálló, és munkaeszközként sem elvetendő...