PDAplus

Már megszokhattátok, hogy egyre több írás foglalkozik a netbookokkal. A most bemutatandó és kicsit tesztelendő készülék ismét egy sláger darab lehet. Akik korábban olvasták Májkel cikksorozatát, Acer Aspire One 3G - GPS buhera, azok tudják, hogy ez a kis készülék a mindentudása miatt lett népszerű. Nos a most bemutatandó készülék mindezt tudja, s mindent egy kicsit jobban.

A Lenovo S10-2 mint a nevéből is látszik az S10 utódja. Hogy rögtön kedvet csináljak, lássuk, hogy mit is tud ez a készülék:

• N280-as proci, aminek már 667 MHz a bus sebesége
• 10"-os kijelző (1024x600)
• Általában 1 GB RAM (max. 2 GB)
• 160 GB SATA HDD (igen ütős darab, WD Scorpio Blue)
• Wlan, BT, és opcionálisan 3G kártya (Az enyémben Ericcsson HSUPA 7,2DL, 2UP)
• Szokásos netbook dolgok, SD card reader, 3 USB port, webcam, stb.
• 6 cellás aksi
• Windows 7 starter (Tudtommal van XP-vel is)

Ha már Windows 7, akkor álljon itt az élményindex is. Látható, hogy a gép méretéhez képest egész jó értékeket is kapott. Különösen a WD scorpió Blue teljesített jól. Kellemes dolog, hogy egy ilyen gépbe is minőségi cuccokat pakol a gyártó.

Ennél többet nem is nagyon fogok mérési eredményeket produkálni. Egyrész, mert a teszt programok sokszor nem adnak valós képet, másrészt nagyjából már mindenki tudja, hogy mit várhat egy ilyen készüléktől, hiszen az Atom proci és a 945-ös video vezérlő szinte mindegyik netbook kötelező tartozéka. Az én tesztem tehát nem is igazán teszt, inkább egy olyan lássuk mit is tud ez a masina jellegű kóstolgatás. Ez jó, le is védtem, ipiapacs: Gép-kostoló. Csinálok egy ilyen új kategóriát.

Külsőségek:

Elegáns vékony kis dobozban érkezik a készülék. A tartalom roppant szerény: gép, aksi, táp, tápkábel, s a papírok. Se tok, se lemezek. A rendszer telepítése, helyreállítása a már megszokott módon egy rejtett partícióról történik. Ez a Windows 7 esetében 15 GB-ot vesz el a mervlemez kapacitásából, tehát ne lepődjön meg senki, ha nem látja a 160 GB-ot. Tokot venni kell, de a Recovery DVD-ket viszont mi készíthetjük el az erre szolgáló előtelepített programmal. Ezt érdemes is rögtön megtenni. Érdekes, hogy 3 DVD-t kívánt a program, de kettővel beérte. A fenti programmal nem csak a gyári állapotot tudjuk helyreállítani, de lehetőségünk van saján mentéseket is készíteni. Ez hasznos lehet, hiszen egy új telepítésnél mindig időrabló dolog a driverek, a frissítések, és a megszokott programok telepítése. A driverekkel ugyan most nem kell törődnünk, de a frissítések és a megszokott szoftverek telepítése után célszerű egy mentést készíteni, így a következő újrahúzáskor már erről az állapotról rajtolhatunk.

Szóval a készüléket kibontva egy roppant karcsú, kellemesen legömbölyített készüléket vehetünk kézbe, ami a készülék tetején rögtön látható is marad ujjlenyomatok formájában. Enyhít a maszatosság látványán, hogy a fedlap nem egyszínű, hanem diszkréten mintázott.

Aztán jön a feketeleves, helyére tesszük az akkumulátort. Ez bizony jócskán kilóg a készülék síkjából. Oda a szép kecses vékonyság. Cserébe az így képződött láb miatt a billentyűzet kellemesen megdől felénk, s ráadásul kapunk néhány órányi extra üzemidőt.

Sajnos az üzemidőről még nem tudok pontos adatokkal szolgálni, de eddigi tapasztalataim szerint a 4-5 óra reálisan elérhető. Az előtelepített alkalmazás elég jól segít ebben, s ha hajlandóak vagyunk fényerőt áldozni, akkor azzal jelentősen kitolhatjuk a használati időt.

Talán ide tartozhat még a bővíthetőség is, hiszen ennél a készüléknél szerencsére nem kell szétszedni az egész készüléket egy kis hardver bővítés miatt. Egy kis fedél alatt bújik meg a ram (DDR2), amit csak cserével bővíthetünk, lévén csak egy foglalat. A nagyobb fedél takarja a merevlemezt és a kártyafoglalatokat. Mivel az én készülékemben már 3G kártya is van, így itt további bővítésre már nem adódik lehetőség. Jó hír, hogy a készülékbe épített 3G kártya szintén GPS képes. Sőt! De ezzel már átcsúsztam a következő fejezetbe.

Belsőség:

Haladjunk talán befelé. A készüléket kinyitva a Lenovotól megszokott (s az IBM-től örökölt) egyszerű, sallangoktól mentes, de letisztult fekete belsőt kapjuk. Nekem ez jön be, nem a sok króm csili-vili. A kijelző 10", a szokásos tetszetős, de tükrözödő felülettel. A háttérvilágítást 11 fokozatban lehet állítani, amit érdemes is lesz kihasználni. Kellemesnek tűnő faltól-falig billentyűzet, amely mérete kb. 85%-a a Thinkpad T61-esemének. Nem rossz.

Kellemes az elrendezés is, bár csökkentett méretben, de a jobb alsó sarokban egykupacban a kurzorgombok mellett a Home, az End és a két Page billentyű. Normális méretű a space is. A tapipad bár nem nagy, de jól használható, s szerencsére a gombok se oldalt vannak. Én az Acer-en a mai napig bénázok az oldalra rakott gombokkal. A billentyűzet felett a poweren kívül két gomb is található. Az egyik a Recovery alkalmazást indítja, mellyel mentéseket, vagy éppen helyreállítást végezhetünk.  A másik a Quick Start szolgáltatás gombja, mellyel a nevének megfelelően gyorsan férhetünk hozzá az alapvető alkalmazásainkhoz.

Ha ezzel indítjuk a gépet, akkor az operációs rendszer helyett a Quick Start rendszer indul el mintegy 8 másodperc (nekem kicsit több lett) alatt, s innen érhetjük el az alapvető szolgáltatásokat, mint például a böngészés, zene lejátszás, online játékok, fényképek nézegetése, csevegés, skype, s a Lenovo saját "Share Your Ideas" oldala. A böngészés ilyenkor egy Splashtop Browser nevű böngészővel történik (Build 0.2.109.9092), ami azért eléggé Mozilla szagú. Az alkalmazás egy pofás Launch Bar-ról vezérelhető (kicsit ismerős a feeling). A gyors indulás felett érzett örömömet kicsit rontotta, hogy elég sokat kellett várni, mire a rendszer rákapaszkodott a wifi hálózatra. Azért ötletes dolog.  A Quick Start rendszerről bővebb infó a  Splashtop oldalán.

A burkolat alatt még rejtőzik egy dolby hangrendszer is, ami nem tudom pontosan mit takar, de tény, hogy jól szól a masina. No persze diszkózni nem fogunk vele, de egy film megtekintéséhez tökéletes lesz. Aztán biztos van valahol ventillátor is, mert nemigen melegszik a gép, de igen diszkrét, nem hangoskodik. Végül, de nem utolsó sorban ott vannak a kommunikációs cuccok: BT, Wlan, Wwan és végül a csemege a GPS. A rádiós eszközöket (BT, Wlan, 3G) egy onscreen képernyő segítségével egyenként is ki-be kapcsolhatjuk, vagy használhatjuk a diszkréten megbúvó hardver gombot a teljes rádió csend elrendelésére. Ez hasznos lehet például film nézés közben, hiszen értékes üzemidőt nyerhetünk általa.

Csemege:

A készülék csemegéje az Ericsson 3G kártyája, mely GPS képes. Nagy kaland, monhatjátok, hiszen ezt már Májkel kivesézte, s mindenféle terminál varázslatokkal felélesztette, majd munkára fogta az Acer 3G-ben lévő GPS-t. Csakhogy itt nem kell varázsolni, a gyártó nem dugott el semmit, sőt még a fejlesztők is rádolgoztak erre a képességre. Mint a fenti ábrán látható minden trükk nélkül megjelenik a GPS port. Aztán a Start menüben pedig ott van a hozzá való alkalmazás is.

Innen nem is locsognék sokat a dologról, beszéljenek helyettem a képek:

Nos ez utóbbi beállítás egy apró, de nagyon hasznos figyelmesség, ugyanis így nem kell kézzel indítanunk a GPS-t, azt rábízhatjuk a navigációs programra. Egy kis várakozás és jönnek is a holdak. Itt például a lakáson belül.

Nos mit is mondhatnék még egy ismerkedés után? Azt hogy reményeim szerint folytatás következik. Tervezem a GPS-t élesben is tesztelni, s ennek tapaszalatiról beszámolni. Továbbá szeretném meggyötörni a készüléket más operációs rendszerekkel is, s talán ennek tapasztalatait is érdemes lesz közölnöm.